Évekig rózsaszín ködben éltem,de közben féltékeny voltam,féltettem,aggódtam,hiányzott,miért nem hív?stb...Egy burok amiből nem tudtam kiszabadulni,sokszor fájt,de mégsem akartam elhagyni ezt az érzést.Magamat háttérbe szorítva a szerelmem tárgya volt mindig és mindenkor az első.

Aztán elmúlt.Alig hittem el,de vége lett.Olyan volt mintha egy zavaros vízből felbukkanva egy nagy friss levegő telítette volna meg a tüdőmet és utána már csak nyugodtan lebegtem a víz felszínén.Ma már magammal foglalkozom,nincs aggódás,hiány,féltés egy másik ember iránt.

Derűsen és nyugalommal szemlélem a világot és olvasgatom a pixien a "szerelmetes" blogokat.Szerintem én már többé nem leszek szerelmes.Tudatosan védekezem ellene.Nem hiányzik és nem is akarom többé.

Így jó.